|
Trianon a világtörténelem egyik legnagyobb szégyene,
2008.02.06. 15:17
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés jó lehetőséget adott az ország polgári fejlődéséhez. A kétközpontúvá vált birodalom súlypontja kezdett áthelyeződni Magyarország egyesített, csillogó, európai nagyvárosába, Budapestre. Később csak "régi jó békeidőkként" emlegetett közel fél évszázad köszöntött az országra. Az ország élvezte és elviselte az egy birodalomhoz való tartozás előnyeit és hátrányait. Akarva-aratlan részesévé vált a nagyhatalmi küzdelmeknek. Amikor 1914 nyarán eldördült a végzetes szarajevói pisztolylövés, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös életét, Magyarország belekeveredett a nagyhatalmak hegemonikus törekvéseiért folytatott, világméretűre duzzadt háborúba. És amikor ezt a 4 évig tartó öldöklő küzdelmet az Ausztria-Magyarország (Austrian-Hungary) szövetséges hatalmak elvesztették a legyőzöttek sorsában Magyarországnak is osztoznia kellett. A diadalmas győztesek a legnagyobb árat fizették:
"Igazságot Magyarországank!
Justice to Hungary!"
"A Párizs melletti Trianon kastélyban aláírt békeszerződés értelmében az ország elvesztette területének több, mint 2/3-át, lakosságának közel 2/3-át! Ezzel Magyarország egy európai nagyhatalom egyre súlyosabb és szuverénebb részéből az európai kisállamok sorsának részese lett. Önálló ország, de olyan helyzetben, amely kiszolgáltatta a nagyhatalmak akaratának. Számára legfeljebb csak az ügyes lavírozás maradt az ellentétektől előbb látszólagosan, majd egyre nyíltabban szaggatott európai erőtérben. Trianonban megtagadták a népek önrendelkezési jogát, így a Wilson emlékirataiban megismételt elveket is, amelyért állítólag az Entente hatalmak harcoltak. Végső fokon a trianoni béke még súlyosabb állapotokat teremtett, mint amelyet orvosolni akartak, ugyanis, az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségi jutott."
A győztes nyugati nagyhatalmak a nyugalom biztosítására törekedtek, amelyben learatahatják győzelmük gyümölcseit. Ebben pedig nem Magyarország, hanem a versailles-i békeszerződésben létrehozott új középállamok láncolata látszott számukra biztosítéknak. Magyarországgal nem sokat törödtek. A régi szövetségesek pedig erejüket veszítették, egyelőre nem jelenthettek külpolitikai támaszt Magyarországnak. Egészen addig nem, amíg fel nem támadt a német nagyhatalom egy agresszív diktátor Hitler vezetésével. Látszólag az volt a kérdés, hogy vissza a régi szövetségeshez vagy belekerülni a másik hatalmi táborba. A történelem nem adta meg a választás igazi lehetőségét. A konzervatív magyar politika pedig nem merte vállalni a német agresszióval való nyílt szembefordulás kockázatát. Így került bele Magyarország a még az elsőnél is szörnyűbb második világháborúba, s megint a vesztes oldalán. Az ár pedig megint nagy volt. Minden remény feladása Trianon igazságtalanságainak akár részleges orvoslására is és egyben valós függetlenségünk elvesztése. A végzetes német befolyást 1945-től felváltotta a végzetes szovjet akarat. A nagyhatalmi tömbök küzdelmében akár akarta az ország, akár nem, megint a rossz oldalra került. Mozgásterét ismét a nagyhatalmak közötti erőegyensúly, titkos és nyílt megegyezések határolták körül. S ebből sem politikai rafinériával, sem az 1956-ban véresen levert, hősies forradalommal nem tudott kikerülni. Hogy ez megváltozzon, ahhoz az egyik nagyhatalomnak össze kellett omlania.
"Történelmi Magyarországtól elcsatolt részek.
A világ történelem legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége Trianon!"
Az új rendszer és az ország nemzetközi elimserése a békeszerződés aláírásától függöt. 1920 elején a francia külpolitika irányítása Alexandre Millerand (Milran) miniszterelnök-külügyminiszter kezébe került, aki elkésett terveket szövögetett valamiféle új, Magyarország központú közép-európai egység létrehozásáról. E kedvezőnek látszó változás élénk visszhangot keltett Budapesten. Magyar-francia tárgyalások kezdődtek azzal a reménnyel, hogy "Magyarország Franciaország keleti politikájának fő pillérévé" válhat.
forrás: www.ezerszazev.uw.hu
A Horty által március közepén kinevezett Simonyi-Semedam Sándor kormányának külügyminisztere, Teleki Pál az új helyzetnek megfelelően részletes irányelveket küldött a Párizsban tárgyaló magyar megbízottaknak. Mindenekelőtt a határmenti, többségükben magyar lakosságú területek megtartása érdekében szerették volna módosítattni a békeszerződés tervezetét, de a már korábban kijelölt határok megváltoztatására sem a franciák, sem az angolok nem voltak hajlandóak. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa 1920 máj.6-án véglegesnek nyílvánította a magyar békeszerződést. Mivel a magyar békeküldöttség az előre elkészített diktátumhoz képest semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért Apponyi máj.17-én visszaadta megbízatását, ismételten rámutatva, hogy
"nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló történelmi jogából indultunk ki - nem mintha ezt a jogot kétesnek tartanók, nem mintha nem tiltakoznánk lelkünk egész erejével minden olyan beálljtás ellen, amely évezredes birtoklásunkat igazságtalannak minősíti - mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodtunk, amikor népszavazást követeltünk. Ezt az utat azért választottuk, mert az ellentétek minden lehetőségét kerülni akartuk egy önmagában vitán felül álló és hatásában páratlanul működő elvnek alapulvételével, mert azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyílvánításának..."
Magyarország számára nem maradt más, mint a kegyetlenül igazságtalan békeszerződés aláírása. Némi csalóka reményt nyújtott, hogy a békeszerződés szövegéhez Millerand a békekonferencia elnöke, egy kísérőlevelet mellékelt, melyben kijelentte, hogy "Szövetséges és Társult hatalmak... nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. "
A budapesti francia főmegbízott Horthy és a kormány több tagja előtt kijelentte, hogy a kísérőlevelet a francia kormány úgy értelmezi, mint amelyben Franciaország "felajánlja jószolgálatait, hogy elérkezzünk a békefeltételek etnikai igazságtalanságainak jóvátételéhez." A békeszerződés nagyon keserű pirulájának enyhe francia megcukrozása után a magyar kormány kéviselői 1920 június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a magyar békeszerződést. Magyarország számára ezzel jogilag is véget ért a háború, "mely más országoktól eltérően nem 1918 őszéig, hanem 1920 márciusáig tartott, amikor a románok kívonultak a Tiszántúlról.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum